Fábián Szabolcs
Budapesten láttam napvilágot ’90. április 14-én. Tanulmányaimat a Kondor Béla Általános Iskolában kezdtem matek tagozaton. Majd a reál tárgyakból gyorsan kiábrándult, szeppent kiskamaszt a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba vették fel, humán tagozatra. Egy életreszóló élményt nyújtott a gimi négy éve: a világ kinyílt, egyszer csak végtelenné vált.
Na valahogy ebben az időszakban kezdett el jobban érdekelni a színház. Első próbálkozásra nem vettek fel a Színműre így az ELTE magyar szakán kóstolhattam bele a felsőoktatás sava-borsába, hát nem jött be. Így továbbra is a színház magas iskolája a cél, aminek érdekében mindent megteszek.
Közben persze kisebb-nagyobb társulatokhoz sodort az élet: Kuli-Sokk, KoKuSz, Teatro Surreal és SzAFT. Így a felvételire készülés közben sem unatkozik az ember, sőt.
Még számos dolgot mesélhetnék, de az üres locsogás lenne (vagy nem; nem tudom). Állandó kétely, szkepticizmus, optimizmus, élet-igenlés, frusztrációk tömege és még sorolhatnám életemet övező problémákat, problémákat? Mostmár tényleg befejeztem (pont…)